The Trip

A melóhely

Ma egy hosszabb blogbejegyzés volt tervben, ám egy kicsit változott a program. Tegnap csapatunk megtervezett egy utat Agrába (itt van a Taj Mahal) és ennek fényében ott töltjük a hétvégét. Heti utolsó melónap után a srácokkal kiugottunk a közeli Friday's-be, hogy a klasszikus indiai menü helyett együnk valami más kaját is az út előtt.

FRIDAY'S SHRIMP

Reggel fél 4-kor kelés, aztán repülés Delhibe, onnan autóval Agrába. Csak azért megyek, hogy feltehessek 1 képet iwiwre, amint éppen az Építmény előtt állok (csoport másik fele ugyanezt photoshoppal fogja megoldani). Vasárnap este beszámolok mindenről.

IT napközi 1.rész, avagy az első munkanap

Tegnap reggel egy kicsit fejfájósan ébredtem a múlt esti fergeteges sörözés és akciózás után. Reggeli után 9-kor indult buszunk az Oracle székházba. Becsekkolás, izaolványok átvétle, kis hiszti a laptopok miatt, fel az 5. emeletre és 10-kor kezdődik a tréning.

Oracle kert virágokkal díszítve.

Bejön 3 indiai úriember, bemutatkoznak és rátérnek a lényegre. A 3 órás móka alatt elmagyarázták hogyan kell egy bankban feltelepíteni a minden6ó főapplikációt, a Flexcube-ot. 13:00-nál besípol valaki Casio karórája : Is it luchtime? Az!

Kimegyünk a száz méterrel arrébb lévő "plázába". Érzékeli csoportunkat a precíz fotocellás ajtó, kinyílása után a bent ebédelő emberek szeme egytől-egyig ránk szegeződik. Lehet valójában nem is, csak mi hisszük azt, hogy ritka importcikk a fehér ember errefelé. McDonald's már teszelésre került a sajtos Maharaja Mac menüvel, ami egy az egyben a BigMac koppintása. Egyetlen különbség, hogy itt pikáns csirkehússal helyettesítik az omlós markasültet. Marha szent állat, hozzáérsz vagy csúnyán nézel rá megölnek és örökre kitoloncolnak az országból.

A MaharajaMac teljes életnagyságban. Már érkezéskor adtunk a kultúrának.

Csoportunk tagjai otthon sokat panaszkodtak, hogy előző munkahelyükön pontosan 30 percük volt sorbanállással együtt arra, hogy magukba lapátolják az aznapi menüt Cégünknél Budapesten sem problémáznak azon, hogy meddig vagyunk a caffeteriában, itt még lazább a felfogás, ha a fő étkezésről van szó. Kérdezem a Boss-t (nem azt!) mégis meddig maradhatunk távol. A válasz egyszerű, amíg jól nem lakunk. KTHX! és már csapódik is a forgóajtó.

Együnk. Pikáns csirke, hagymasalátával az indiaiak által kenyérnek nevezett X-izével. Kaják nevével még hadilábon állok, csak olyan étteremben ebédelek, ahol képekkel vagy leírással látják el a menüt. Az általam választott fogás ehetőnek bizonyolt, a csapat fele száját félrehúzva éhesen távozott a helyszínről. Vissza dolgozni...

Fincsi.

Apropó gyorsbüfé... Ha otthon (pl. Mekiben) a pénztárnál nem kapod meg a rendeléstől számított 60 másodpercen belül a berendelt stuffot, félrehúzod a szád és torz arccal reklamálsz az ártatlan pultoslánynál. Itt megrendeled, megkapod a számlát és kezedben a blokkal mehetsz a 2. sorba. Egy teljesen primitív menü (hús, köret, kóla) kiadása felülről súrolja a 10 perces határt. Nem kapkodnak! Hátul látod, ahogy lassan összeszedik az egyes alkotórészeket egy nagy tányerra, de senki sem siet. Mondjuk a csúcs az, amikor nem árulnak piát a pultnál, ahol a kaját vetted és a fenti procedúrát 2x kell végigcsinálni. No para, a munka megvár.

3-ra értünk vissza melóba és kezdetét vette az IT napközi...

Folyt.köv.

.back

Sokan panaszkodtak, hogy a másik oldalon körülményes a blogot olvasni, ezért mostantól dualban tolom. 10 perc és jön az IT napközi...